|
|||
|
|||
|
Japán |
|
|
Időzóna: GMT+9
Főváros: Tokyo
Terület: 377.835 km2
Népesség: 126.549.976 fő
Népsűrűség: 335 fő/km2
Népcsoportok: japán (99%), koreai
Államforma: alkotmányos monarchia
Közigazgatási beosztás: 47 prefektúra
Fekvés: Kelet-Ázsia, szigetlánc az Északi-Csendes-óceán és a Japán-tenger között, a Koreai-félszigettől keletre fekszik.
Országhívószám: 81
Autójelzés: J
Elektromosság: 100 V, 50 Hz (Keleten), 60 Hz (Nyugaton) Hivatalos nyelv: japán
Beszélt idegen nyelvek: angol
Vallások: sintoista (40%), buddhista (38%), keresztény
Hivatalos pénz: 1 yen = 100 sen = 1000 rin
Legfontosabb iparágak: kőolaj-finomítás, vaskohászat, acélgyártás, alumíniumkohászat, színesfémkohászat, gépkocsigyártás, vasúti járművek gyártása, hajógyártás, repülőgépgyártás, híradástechnikai ipar, számítástechnikai ipar, cementipar, vegyipar, faipar, papíripar, texilipar, bőr- és cipőipar, cukoripar, húsipar, egyéb élelmiszeripar
Vasúthálózat hossza: 23.670,7 km
Úthálózat hossza: 1,16 millió km
Környezet, éghajlat:
Ázsiától keletre található. Kb. 10 ezer évvel ezelőtt a tengerszint annyira megemelkedett, hogy az ár elöntötte a szárazföldet Japánnal összekötő hidat. Ma Japán egy olyan szigetláncolatot alkot (négy nagy sziget és kb. ezer kisebb), amely 3000 kilométeren keresztül fut hegyeken keresztül (amelyek közül a legmagasabb a tökéletesen szimmetrikus alakú, 3776 méter magas Fuji). Ezen hegyek többsége vulkanikus eredetű, ennek következtében a szigetek bővelkednek melegvízű forrásokban és látványos tájakban, de ugyanakkor fennáll a földrengés és a tsunami (árhullám) veszélye is.
Japán a világ egyik olyan területe, ahol a legtöbb szeizmikus mozgás zajlik le. Évente kb. ezer földrengés sújtja az országot, a legtöbb persze túl kicsi ahhoz, hogy észrevehető legyen szeizmográf nélkül. Japán hosszúsági kiterjedése nagyon változatos állat- és növényvilágot eredményez. Amit ma ott láthatunk, persze nem volt mindig ugyanígy, részben a modernitás elérésére alkalmazott eszközök (erdőirtás, szennyezettség és savas eső), részben pedig a nagyfokú, Európából és Amerikából történt növénybehozatal miatt. Szerencsére azonban az ország domborzatának köszönhetően maradtak olyan területek, amelyek pompás természeti szépségükben csodálhatók meg mindmáig, elsősorban Honshu középső részén és Hokkaido természetvédelmi parkjaiban.
A legnagyobb itt honos emlősök a medvék - egy barnamedve akár 2 méter magasra és 400 kg súlyúra is megnőhet. Tipikus japán állatok a makákó és az óriás szalamander.
Az ipari lég- és vízszennyezettséget visszaszorították a "70-es évek óta, bár a szmog még ma is problémát jelent Tokióban és más nagyvárosokban. Japán hegyvidékes domborzata, a szigetcsoport hossza és az ország szárazföldhöz való közelsége együttesen nagyon összetett klímát alakítottak ki. Északon rövid nyarak és hosszú, hóesésben gazdag telek váltakoznak, míg a déli szigetek időjárása enyhébb és párásabb. A téli hónapokban (decembertől februárig) a szibériai hideg, száraz levegő Japán nyugati felén okoz erős hóesést. A nyári hónapokra (júniustól augusztusig) meleg, csendes-óceáni levegő jellemző, és ennek köszönhetően magas a hőmérséklet és a páratartalom egész Japánban. A késő nyár a tájfunok szezonja, elsősorban a partszakaszokon.
Történelem:
Japán legelső lakói halászok, vadászok és élelemgyűjtögetők voltak, akik a meglevő földhidakon Koreából nyugat felé és Szibériából észak felé vándoroltak. Úgy gondolják, hogy a Polinéziából származó vándorok is részét képezik az etnikai sokszínűségnek. I.e. 300-ra, a napimádó Yamato királyság hatalommal és szövetségekkel lazán egyesítette az országot. A 6. évszázad közepén Kínából a buddhizmus bekerült az országba és rövidesen állami vallássá vált. A buddhizmus és a sintoizmus, amely Japán eredeti vallása volt, közötti rivalizálást elhalványította az a tény, hogy a sinto istenségeket Buddha kinyilatkoztatásának tartják.
A többé vagy kevésbé stabil császárság megteremtésével, főleg a hazai Ainu császár győzelme után a 9. században, a japán császárok egyre több időt kezdtek fordítani a szórakozásra és műveltségre és kevesebb időt a kormányzásra. A császári udvar jelentős posztjait a nemes, de korrupt Fujiwara család birtokolta. A tartományokból egy új hatalom kezdett kiemelkedni: a szamurájok vagy "győztes osztályok" készséggel használták fel a fegyvereiket az autonómiájuk megvédésére és elkezdték ostromolni a fővárost Heian-t (jelenleg Kyoto). A Taira klán hirtelen megdöntötte a Fujiwara családot, azt viszont a Minamoto család 1185-ben.
A shogun (katonai vezető) rang bevezetése után Minamoto Yuritomo a főhadiszállását Kamakurában állította fel, ezzel szemben a császár névlegesen Kyotoból uralkodott tovább. Ez a feudális uralom olyan hosszú periódusának kezdetét jelentette, melyekben az egymást követő szamuráj családok voltak az uralkodók, amíg 1868-ban helyre nem állt a császári hatalom. A feudális évszázadokat öt nagyobb korszakra lehet felosztani. A kamakura korszak (1185-1333) alatt többször betörtek Kubláj Kán mongol seregei. Japánnak sikerült a mongolokat kiűznie, de a meggyengült felső osztály elvesztette a szamurájok támogatását.
Go-Daigo császár vezette az országot a Muromachi korszak (1333-1576) kezdetéig, amikor az elégedetlen Ashikaga vezér által irányított felkelés miatt a császár a hegyekbe menekült. Ashikaga és leszármazottai egyre csökkenő eredményességgel uralkodtak és Japán polgárháborúba és káoszba került. A különböző országrészek békét kötöttek és egyesültek a Momoyama korszak (1576-1600) alatt Nobunaga és az őt követő Hideyoshi császárok által.
A Keresztény évszázad (1543-1640) alatt először tolerálták a kereszténység gyors terjedését, majd erőszakosan tiltották, mert betolakodó vallást fenyegetésnek tartották. A Tokugawa korszak (1600-1867) alatt Tokugawa Iweyasu megverte Hideyoshi fiatal trónörököst és felállította Edoban (most Tokyo) a főhadiszállását. A császár csupán névleges uralkodással bírt Kyotoban, ezzel szemben a Tokugawa család Japánt a bezárkózás időszakába vezette. A japánoknak megtiltották, hogy tengerentúlra utazhassanak vagy külfölddel kereskedhessenek, és a külföldieket szigorú felügyelet alá helyezték.
Az uralkodók iránti megkérdőjelezhetetlen engedelmesség és hűség elvének kezdetét jelző időszak napjainkig is tart. A 19. század fordulójára a Tokugawa kormány irányítása stagnálni kezdett és korrupttá vált. Külföldi hajók kezdték egyre nagyobb kitartással kikezdeni Japán elszigeteltségét, és az éhezés és szegénység is meggyöngítette a kormány erejét.
1867-ben az uralkodó Keiki shogun lemondott és Meiji császár vette át az államügyek irányítását, keresztülvezetve Japánt a nyugatosításon és iparosításon. 1889-ben Japán egy nyugati stílusú alkotmányt fogadott el, amelynek állásfoglalásai visszaadták a nemzeti öntudatot a hagyományos értékekkel együtt. Japán növekvő önbizalmát bizonyítja az a könnyebbség, amellyel megverte Kínát a kínai-japán háborúban (1894-1895) és az orosz-japán háborúban (1904-1905).
Meiji császár fiának, Yoshitonak uralkodása alatt Japán az I. Világháborúban a Szövetségesek oldalán lépett háborúba. Ahelyett, hogy komolyabb szerepet játszott volna a konfliktusban, Japán megragadta az alkalmat, hogy a kereskedelem segítségével csúcssebességre kapcsolhassa gazdaságát. 1926-ban Hirohito császár került a trónra. A nacionalizmus hulláma feltornyosította a világméretű depresszió, amikor az 1930-ban elkezdődött. A népi zavargások eredménye az lett, hogy megnőtt a katonák hatalma: Japán bevonult Mandzsúriába 1931-ben és 1937-ben pedig az egész Kínára kiterjesztette a hatalmát.
Japán hármas szerződést kötött Németországgal és Olaszországgal 1940-ben és amikor a diplomáciai kísérletek meghiúsultak, hogy biztosíthassák az USA semlegességét, a japánok is bevetették magukat a II. Világháborúba azzal, hogy meglepetésszerű támadást indítottak Pearl Harbor ellen 1941. december 7-én. Először Japán gyors sikereket ért el Indiáig tolva előre a frontvonalat egészen Ausztrália határáig és a Csendes-óceán középső területéig. A Midway csata nyitotta meg az USA ellentámadását, megkérdőjelezve Japán tengeri felsőbbségét és a háború áramát 1945 augusztusára, amikor Japán hátrálásra kényszerült minden fronton, amikor Szovjetunió hadüzenetet jelentett be és amikor atombombákat dobtak le Hiroshimara és Nagaszakira, mindennek vége lett. Hirohito császár feltétel nélküli tűzszünetet írt alá.
Japánt a Szövetségesek 1952-ig megszállás alatt tartották, akik célul tűzték ki az országok demilitarizálását és a császár hatalmának csökkentését. Egy helyreállítási program lehetővé tette a gazdaság számára, hogy gyorsan fejlődhessen és Japán lett a világ legsikeresebb export gazdasága, amely masszív kereskedelmi felesleget generált és domináló szerepet szerzett az olyan területeken, mint elektronika, robotika, számítástechnika, autógyártás és banki műveletek.
Az 1990-es évek elején a régi biztonság kezdett eltűnni. Japán legendás gazdasági növekedése egy tényleges szélcsendre lassult le, és 1993-ban 38 éves uralkodás után a konzervatív Liberális Demokrata Párt (LPD) összeomlott a botrányok sorozata miatt és kikerült a hatalomból. (Az LPD visszatért egy éven belül).
1995 januárjában egy hatalmas földrengés rázta meg Kobe városát: a kormányzat reakciói lassúak és rendezetlenek voltak, amely szertefoszlatta Japán sokat dicsért földrengés előkészítését. Mindenekelőtt csak néhány nappal később egy évezredes szekta hatalmi akciókkal mérges gáz támadást hajtott végre a tokiói földalatti rendszeren. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy Japán változik: a nemzetközi piaci erők és a bonyolult választási rendszer aláásták a politikai csatározások egykori költséges rendszerét, melyek az üzleti életet és a kormányzatot jellemezték. Egy megfeneklett gazdaság, a japán bankok hatalmas veszteségei, a csökkenő részvényárak és a regionális instabilitás aláásták Japán fényét - az 1998-as év elején a japán bankok olyan rossz állapotba kerültek, amelyeket ki kellett segítenie az USA kormányának.
Japán gazdasága állapotával szembeni szavazók komolyan leszavazták az uralkodó LPD pártot 1998 közepén, és ennek eredményeként Hashimoto miniszterelnök felállt. Őt Keizo Obuchi váltotta fel.
Látnivalók:
Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemző viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből. A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható.
Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók.
A régi belváros az Asakusa, itt van a Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.
Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 1707-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 100 kilométeres körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.
Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.
Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 2.309 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.
Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 1102-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Gasztronómia:
A japán konyha sokkal többet jelent, mint a sushi, a tempura és a sukiyaki, amelyek a legismertebb nemzeti étkek. A shokudo-k (mindenfelé megtalálható evőhelyek) és az izakaya-k (vendéglőféleség) kivételével az éttermek többsége egyfajta konyhára szakosodik. Az okonomiyaki nevű főzd-magad éttermekben a vendégek választják ki a húsokat, tengeri herkentyűket és zöldségeket és maguk főzik meg őket egy káposztás-zöldséges masszában; a robatayaki falusias stílusú étterem, melynek fő specialitása a faszénen grillezett hús. Nagy a választék azokból az éttermekből, ahol a vendégek asztalánál főzik a sukiyaki-t (húslevesben főtt vékony marhahússzeletek, zöldség és tofu), a shabu-shabu-t (marhahús és zöldségek húslevesben főzve, majd szószokba mártogatva) vagy a nabemono-t (a vendégek teszik bele az előkészített nyers hozzávalókat a főzőedénybe). A shokudokban, kifőzdékben és kávézószerű helyeken olcsón lehet étkezni.
Az ivás tartja össze a japán társadalmat: a felnőttek és a tizenévesek jó része iszik alkoholt. A kedvencük a sör, amit országszerte mindenhol lehet kapni. A szakét (rizsbor) hidegen és melegen egyaránt felszolgálhatják, de igyuk óvatosan, mert emlékezetes a szaké okozta másnaposság. A japán zöld tea sok C-vitamint és koffeint tartalmaz - nagyon egészséges és frissítő, és sokak szerint megelőzi a rákos betegségek kialakulását.
Ünnepek, rendezvények:
A Császár születésnapja: december 23. Japán legnagyobb ünnepei a szilveszter és az új év köszöntése december 29-től január 6-ig, és az Aranyhét április 27-től május 6-ig. Január 15-én ünneplik a Felnőttek napját (20. életévüket betöltött nagykorúvá vált fiúk és lányok tiszteletére), és ezzel együtt köszönnek a téltől. Februártól áprilisig tart a Hanami (a növények virágzására), július 7-én van a romantikus Tanabata Matsuri (csillagfesztivál), az O Bon (halottak ünnepe) pedig július közepétől augusztusig. A július 17-i kyotoi Gion Matsurai talán a legismertebb japán ünnep. Január 20-án van a chibai Niramekko Obisha, kora februárban az owasei Matsuri ünnep, március 14-én pedig a Valentin-nap bizarr utóünnepe, amikor a férfiak bugyit ajándékoznak a nőknek.
Magyarország helyi képviselete:
Tokió Nagykövetség
Magyarországi képviselet:
Budapest Nagykövetség
Forrás: Utazóna.hu http://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n |
|