|
|||
|
|||
|
Írország |
|
|
Időzóna: GMT
Főváros: Dublin
Terület: 70.283 km2
Népesség: 3.797.257 fő
Népsűrűség: 53 fő/km2
Népcsoportok: ír (94%), angol, kelta
Közigazgatási beosztás: 26 grófság
Fekvés: Nyugat-Európa, magába foglal 5-6 szigetet, Nagy-Britanniától nyugatra fekszik.
Országhívószám: 353
Autójelzés: IRL
Elektromosság: 220 V, 50 Hz
Államforma: köztársaság
Hivatalos nyelv: ír, angol
Beszélt idegen nyelvek: ír, angol
Vallások: katolikus (91%), protestáns
Hivatalos pénz: 1 Euro = 100 cent
Legfontosabb iparágak: vegyipar, élelmiszeripar, cementipar, textílipar, gép- és hajógyártás, fa- és papíripar.
Vasúthálózat hossza: 1.947 km
Úthálózat hossza: 92.500 km
Bevezető:
Azt mondják, aki egyszer ellátogat Írországba, soha nem felejti el. Habár az idő nem mindig kellemes, de éppen az éghajlat miatt láthatjuk itt a zöldnek ötven árnyalatát. Ez az egyik oka annak, hogy Írországot a Smaragd Sziget névvel illetik. Az itt élő emberek az egyik legbarátságosabb nép a világon.
Környezet, éghajlat:
Ha ránézünk a térképre, úgy tűnik, mintha egy csőrös, szárnyas valami épp leszállna az Ír-tengerbe. A sziget a brit partoktól 80 km-re található, észak-déli irányú hosszúsága 500 km, a kelet-nyugati pedig 300 km. Nyugati partvonala sziklás, dombos, hegyvidékes. A sziget belső területén főként farmokat találunk. Itt halad keresztül a 260 km hosszú Shannon folyó, hogy végül egyesítse vizét a tengerrel Limericktől nyugatra. Az ír táj és növényzet, amit ma láthatunk, mind-mind az ember hatására lett ilyen. Régen az egész területet tölgyfa erdők borították, ennek ma mindössze 1%-át találjuk meg, helyettük telepített fenyvesekben járhatunk. Északi fekvése ellenére Írország éghajlata enyhe, amiről a Golf-áramlat gondoskodik. A hőmérséklet csupán télen csökken fagypont alá, és rendszerint rövid ideig, a hó ritka. Nyáron nincs hőség, ritkán emelkedik a hőmérséklet 30°C-ig. Az év bármely szakában legyünk felkészülve esőre, mert rendkívül csapadékos a terület.
Történelem:
A kelták, a Kelet-Európából érkezett vaskori harcosok i.e. 300 körül érkeztek el Írország területére. 1000 éven át kormányozták az országot, és a nyelvük és kultúrájuk olyan nyomát hagyták maguk után, amely még ma is fellelhető Galway, Cork, Kerry és Waterford környékén. A rómaiak soha nem hódították meg Írországot, és amikor Európa a császárság bukása után a Középkor sötét korszakába került, az ország az európai civilizáció előőrsévé vált, különösen a kereszténység megérkezte után, a 3. és 5. évszázad között.
A 8. században a viking kalandozók elkezdték az ír templomok kifosztását. A vikingek a 9. században telepedtek le Írországban, és szövetséget kötöttek a helyi főnökökkel és családjaikkal. Megalapították Dublint, amely a 10. században kis viking királyság volt. Az angolok a normannokkal érkeztek meg 1169-ben, könnyűszerrel elfoglalva Wexford és Dublin városokat. Az angolok királyát, II. Henryt, a Pápa Írország uralkodójaként ismerte el és ő 1171-ben foglalta el Waterford városát, királyi székhelynek kinyilvánítva azt. Az angol-normann nemesek Anglián kívül is létrehozták Írországban hatalmi bázisukat.
Az angol hatalom VIII. Henry és I. Erzsébet alatt konszolidálódott. Az utolsó tüske az angolok részéről Ulster, az ír törzsfőnökök - főleg Hugh O"Neil, Tyrone őrgrófja - utolsó székhelye, volt. 1607-ben, O"Neill megalázó távozása 90 más törzsfőnökkel Ulster városát vezető nélkülivé tette, és így az ki lett szolgáltatva az "ültetvényezésnek" nevezett gyarmatosítás angol politikájának - a földek szervezett és támogatott kisajátítását, valamint a telepesek betelepítését jelentette, amely Ulster ma napig fennálló felosztását eredményezte.
Az új jövevények nem nősültek be vagy keveredtek az ősi ír és angol katolikusok kisemmizett és bosszúra éhes népével, akik 1641-ben véres harcokba bonyolódtak. Az ősi írek és angol katolikusok a royalistákat támogatták az angol polgárháborúban és I. Károly kivégzése után Cromwel Olivér -a győztes protestáns parlamentár - Írországba érkezvén megleckéztette az ellenfeleit. A halál és a rombolás nyomát hagyta maga után, melyet soha nem felejtenek el.
1695-ben "Pápai Törvényként" ismert büntetőelőírásokat léptettek életbe, amely megtiltotta a katolikusoknak, hogy földet vásároljanak, gyermekeiket katolikusként neveljék fel, és törvényeket hozhassanak. Betiltották az ír kultúrát, zenét és oktatást. A vallást és a kultúrát szabadtéri összejöveteleken és a "sövény iskolaként" ismert illegális iskolákban gyakorolhatták, így 1778-ra a katolikusok a föld csupán 5%-ával rendelkeztek. A 18. század végén a protestáns dzsentrik függetlenségük utolsó lehetőségével éltek, és az 1800. évi Egyesülési Törvény politikailag egyesítette Írországot Nagy-Británniával. A népszerű vezető, Daniel O"Connell által létrehozott Katolikus Szövetség korlátozott katolikus emancipációt engedélyezett, de a további ellenállást megállította a Nagy Éhezés (1845-51) által előidézett tragédia. A burgonya termésének teljes megsemmisülése - mely során Írország minden élelmiszert Angliába exportált - tömeges éhhalálhoz és egy olyan emigrálási hullámhoz vezetett, amely a 20. évszázadban is folytatódott.
Az 1916-os Húsvéti Felkelés véres leverése Dublinban további lökést adott az ír függetlenségnek és így Angliában az 1918-as általános választások során megnyerték az ír parlamenti helyek többségét. Így függetlenné nyilvánították Írországot és megalakították a Dail Eireaan-t (ír népgyűlés vagy alsó ház), Eamon de Valera vezetésével, aki a Húsvéti Felkelés túlélő hőse volt. Ez kiprovokálta az angol-ír háborút, amely 1919-1921 között folyt. Az 1921. évi Angol-Ír Szerződés 26 ír tartománynak biztosított függetlenséget és biztosította 6, főként protestáns tartomány számára a kiválást. James Craig miniszterelnök vezetésével létrejött Észak-Írország. Az északi politika egyre inkább különvált vallási alapokon, és a katolikusokkal szembeni diszkrimináció észrevehető vált a politikában, a lakás ellátásban, az alkalmazásban és a társadalmi jólétben. Írország déli részét végülis köztársaságnak nyilvánították 1948-ban, és kiléptek a Brit Nemzetközösségből 1949-ben.
Az instabilitás északon az 1960-as években kezdődött meg, és amikor a békés állampolgári meneteket 1968-ban erőszakkal leverte a Királyi Ulstari Rendőrség (RUC), elkezdődtek a zavargások. Angol csapatokat küldtek Derry és Belfast városokba 1969-ben; azokat először üdvözölték a katolikusok, de rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy az a protestáns többség eszköze. A békés intézkedések egyértelműen sikertelenné váltak, és az Ír Republikánus Hadsereg (IRA), amely szembe szállt az angolokkal az angol-ír háború alatt, újból összeállt. A rendzavarást mindkét oldalon a végtelen adok-kapok öldöklés, a civileknek a csapatok általi terrorizmusa, az IRA szimpatizánsok vég nélküli beavatkozása, a bebörtönzöttek éhségsztrájkja, illetve a terrorizmus Anglia területére történő exportálása jellemezte.
Észak-Írország elvesztette a parlamenteri függetlenségét, és Londonból irányították. Első alkalommal az 1985-ös Angol-Ír Szerződés a Dublin kormány számára hivatalos konzultatív szerepet biztosított az észak ír ügyek tekintetében. Az 1994-es örvendetes tűzszünetet néhány gyilkosság, a terrorizmus angliai újbóli felbukkanása, a brit kormány hajthatatlansága ásta alá. A hatalmas munkáspárti többség által támogatott Tony Blair 1997-es megválasztása új irányváltást eredményezett. A két fél felújította a tárgyalásokat és, 1998-ban, egy olyan béketervet alkotott meg, amely bizonyos önkormányzást biztosít Észak Írország számára és felállított egy Észak-Déli Tanácsot, amely véglegesen képes lehet az összes ír politikai irányzat megvalósítására, ha a kormányok Belfastban és Dublinban megegyeznek. A terv részeként, amelyet teljes mértékben elfogadtak egy referendumban, Dél elfogadta észak alkotmányos igényét. A béke szele a levegőben van.
Az 1990-es évek végére a köztársaság gazdasága elkezdett virágozni, amely főleg az EGK befektetési alapjainak köszönhető, amelynek révén sikerült helyreállítania az ország infrastruktúráját. Az mondják, hogy Írország egy mezőgazdasági országból iparosodott országgá változott, mivel olyan távközlési és számítógépgyártó cégek költöztek be, amelyek munkahelyeket és befektetéseket hoztak magukkal. Az emigráció másfél évszázados tradíciója lelassult és valószínűleg megállt, vagy visszafordult, mert a fiatalok kezdenek visszatérni külföldről az új iparágakba. Ennek mi az oka? Vegyünk meg egy szerény kétszobás házat Dublinban és próbálkozzunk meg egy 1 millió dollár értékű vállalkozás létrehozásával.
Látnivalók:
Dublin: A főváros az ország legnagyobb városa. Érdekes, színes, kettéhasítva a Liffey folyó által. A látnivalók nagy része a folyótól délre található, amely a legtöbb városi folyótól eltérően halak otthona. A Trinity College az egyik legfontosabb érdekesség. I. Erzsébet királynő építtette 1592-ben. Csodás épületeket találunk a városban: a XI. századi Szt. Patrik Katedrális; a Vár, inkább palota, mint erőd, 1204-ben épült. A Nemzeti Múzeum a bronz kortól napjainkig tartogat számunkra érdekességeket. A Nemzeti Galéria, ahol különlegesen szép olasz műveket tekinthetünk meg. Az építészet, a festészet, a történelem iránt érdelkődők nagyon jól fogják érezni itt magukat. Rengeteg szálláslehetőség található, de nyáron ajánlatos előre foglalni.
Cork City: A második legnagyobb város. A nappal gyorsan telik itt, az éjszaka pedig még gyorsabban. Kellemes, hangulatos és életteli pubjaiban jól szórakozhatunk. A városközpont a Lee folyó két csatornája között fekszik, így különleges környezetet mondhat magáénak. Múzeumokba, galériákba látogathatunk el, vagy beülhetünk egy előadásra az Operaházban, sétálhatunk a Vár történelmi épületei között.
Waterford City: Különleges középkori hangulatával rabul ejti a látogatót. Néhány nevezetes épületén kívül kristályáról híres a város.
Galway City: Egyetemi város, a nyugati partszakasz legelevenebb települése. A település olyan kultúrális események színhelye, mint például a februári Jazz Fesztivál, a júliusi Művészeti Fesztivál, vagy a Húsvéti Irodalmi Fesztivál.
Belfast: Nagy ipari város. Természetesen ennek ellenére találunk itt is jelentős épületeket és egyéb érdekességeket: a Donegall téren impozáns Viktória korabeli maradványok. Ellátogathatunk az Operába, múzeumba, sétálhatunk az állatkertben, a parkban, vagy a várban.
Derry: Festői látványt nyújt, ahogy a Foyle folyó körülveszi a régi városfallal határolt települést. A múlt században innen hagyta el sok ír a hazáját és települt át az Egyesült Államokba.
Gasztronómia:
Az ír konyha fontos alapanyaga a hús, különösen a marha, a bárány és a sertéskaraj. Isteni a hagyományos ír kenyér. Vannak hagyományos ételek, amelyekben bacon szalonna és káposzta van. A nap fő étkezése az ebéd. Híres termékük a fekete arany, a Guinness, valamint válogathatunk rengeteg féle világos sör közül is, ha azt jobban szeretjük. Az ír kávé nem hagyományos ital, főként csak szállodákban és éttermekben van, viszont sok teát isznak. Ha whiskey-t rendelünk, mindig mondjuk meg, milyen márkájúra gondolunk.
Ünnepek, rendezvények:
Rengeteg különböző esemény és fesztivál zajlik országszerte. Februárban van a Dublini Nemzetközi Film Fesztivál. Húsvét után kezdődik északon a felvonulások és ünnepségek időszaka. Júniusban Listowelben az Írók Hete irodalmi fesztivál, Belfastban Jazz és Blues Fesztivál kerül megrendezésre. Augusztus a lóversenyek hónapja például Dublinban és Traleeben. E hónap első hétvégéjén rendezik meg a rockfesztivált is Thurlesben. Szeptemberben Corkban részt vehetünk a Film Fesztiválon. Októberben Színházi Fesztivált tartanak Dublinban, Novemberben pedig Wexfordban Opera Fesztivált. A Karácsony inkább családi ünnep.
Magyarország helyi képviselete:
Dublin Nagykövetség
Magyarországi képviselet:
Budapest Nagykövetség
Forrás: Utazóna.hu https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drorsz%C3%A1g |
|