|
|||
|
|||
|
India |
|
 Időzóna: GMT +5,5
Főváros: Új-Delhi
Terület: 3.287.590 km2
Népesség: 1.014.003.817 fő
Népsűrűség: 304 fő/km2
Népcsoportok: hindusztáni (70%), dravida (25%), tibeti, kínai
Közigazgatás: 25 szövetségi állam,
Fekvés: Dél-Ázsia, Burma és Pakisztán között, az Arab-tenger és a Bengáli-öböl határolja.
Országhívószám: 91
Autójelzés: IND
Elektromosság: 230 V, 240 V, 50 Hz
Államforma: szövetségi köztársaság
Hivatalos nyelv: hindi, angol, bengáli, telugu, urdu, gudzsarati, bihari, oridzsa, pandzsábi, assami, kasmíri, maláj és szanszkrit
Vallások: hindu (80%), muszlim (14%), keresztény (3%), szikh (2%), buddhista
Hivatalos pénz: rúpia
Iparágak: Vas- és acélgyártás, textilipar, húsipar, cukorgyártás, vegyipar, cementgyártás, híradástechnika, közlekedésieszköz-gyártás, alumíniumkohászat, építőanyag-ipar, élelmiszeripar, fa- és papíripar, atomipar, gépgyártás, háziipar.
India változatosságával, kiszámíthatatlanságával, szépségével elbűvöli az ide érkezőket, de az európai életritmushoz szokott turistákat ugyanez a kiszámíthatatlanság, vagy a káosz el is rettentheti.
Környezet, éghajlat:
India egy óriási, háromszög alakú ország, a Himalája vonulataitól az India óceánig nyúlik. Pakisztánnal, Kínával, Nepállal, Butánnal, Bangladessel, Myanmarral és Sri Lankával határos. A világ hetedik legnagyobb és a második legnépesebb országa. Északon a Himalája vonulatai húzódnak, majd dél felé haladva, a Gangesz síkságára érünk. Továbbhaladva dél felé a Dekkán-fennsík következik és így érünk el az Indiai-óceánhoz. India élővilágát az egyre növekvő népesség és a brit gyarmatosítók vadászszenvedélye erősen megtizedelte. Ma az országnak mindössze 10%-át borítja erdő, és mindössze 4%-a nemzeti park. Az egykor oly elterjedt tigriseket, leopárdokat, párducokat, elefántokat, makákókat és a királykobrákat már csak ezeken a helyeken lehet fellelni.
Éghajlata óriási eltéréseket mutat. Alapjaiban Indiának három évszaka van, a forró, a nedves és a hűvös. A monszuneső június elején kezdődik az ország déli területein és egy hónapon belül az egész országra átterjed, és október körül ér véget. Radzsasztánban szinte soha nem esik az eső, ugyanakkor Asszam a Föld legcsapadékosabb helye. A Himalájában hegyvidéki éghajlat uralkodik.
Történelem:
India első jelentősebb civilizációja ezer éven át virágzott i.e. 2500-tól az Indus folyó völgyében. Mohenjo Daro és Harrapa (most Pakisztánban van) voltak azok a nagyvárosok, ahol egy olyan bonyolult civilizáció virágzott, amelyet papok vezettek és amely magán viselte a hinduizmus csíráit. Az indogermán hódítók Közép-Ázsiából nyomultak délre i.e.1500 és 2000 között és átvették India északi részének uralmát egészen a Vindhya dombokig, amely most Madhya Pradesh állam. Azok délre vetették vissza az ősi dravida törzseket.
A behatolók a saját isteneiket, illetve jószágtartó és húsevő szokásaikat hozták magukkal, de olyan mértékben asszimilálódtak, hogy a 8. századra a papi rétegnek sikerült visszanyernie uralmát. Ez egy olyan kasztrendszerben konszolidálódott, amelynek felépítését olyan szigorú elvek alkották, melyek biztosították a Bráhma papok uralmát. A buddhizmus 500 körül kezdett kibontakozni és a legnagyobb kihívást jelentette a bráhmai hinduizmusra azzal, hogy elvetette a kasztrendszert. A buddhizmus radikálisan kezdett terjedni a 3. században, amikor azt elfogadta a mauryai Ashoka császár, aki India sokkal nagyobb részét uralta, mint bármelyik más uralkodó a mogulok előtt.
Számtalan császárság emelkedett ki és tűnt el a mauryai uralom után, de a legjelentősebb a Gupta császárság volt, amely a 4. századtól 606-ig tartott. Ez a költészet, irodalom és művészet aranykora volt, amelynek legszebb művei Ajanta, Ellora, Sanchi és Sarnath városokban születtek. Ezen időszak alatt újjáéledt a hinduizmus, és a buddhizmus hanyatlani kezdett. A hunok inváziója a gupták végét jelezte és India északi része számos hindu királysággá esett szét, és ezek valójában a muzulmánok érkezéséig nem egyesültek.
India távoli déli részeire nem voltak hatással az északi királyságok születése és halála, és ennek a térségnek soha nem jelentett fenyegetést a buddhizmus vagy jainizmus. Dél prosperitásának alapját az egyiptomiakkal, rómaiakkal és Délkelet-Ázsiával régóta meglévő kereskedelmi vonalak biztosították. A délen kiemelkedő nagy királyságok közé tartozott a pandy, a chera, a chalukya, a pallava és a chola királyságok.
Miközben délt a hindu királyságok irányították és a buddhizmus kezdett halványulni északon, a muzulmán uralom kezdett terjeszkedni a Közel-Keletről India irányába. 1192-re a muzulmán hatalom állandósult és 20 éven belül a teljes Gangesz medence muzulmán uralom alá került. Azonban Delhi muzulmán szultánjai következetlenek voltak és az iszlámnak nem sikerült elterjednie délen, ahol a Hoysola császárság uralkodott i.e. 1000 és 1300 között. Két nagy birodalom fejlődött ki a mostani Karnatak tartomány területén: Vijayanagar hatalmas hindu királyságban, amelynek gyönyörű fővárosa Hampi-ban volt, és a Bahmani muzulmán királyságban, amely öt különálló területi központtal rendelkezett: Berar, Ahmednagar, Bijapur, Golconda és Ahmedabad.
A mogul császárok az indiai történelem óriásai. Afganisztánból vonultak be Punjab államba, megverték a delhi szultánt Panipatban 1525-ben, és létrehozták az építészet, művészet és az irodalom egy másik aranykorát. A hatalomra való jutásuk gyors volt, de hanyatlásuk is, és így valójában csak hat nagy mogul császár volt. A Maratha Császárság a 17. század alatt terjeszkedett. A Maratha nemzetiség konszolidálta Közép-India irányítását, amíg áldozatul nem estek az utolsó legnagyobb gyarmatosító hatalomnak, az angoloknak.
India brit irányítását először a Kelet-Indiai Társaság végezte, amely kereskedelmi pontot hozott létre Surat-ban, Gujarat államban 1612-ben. Nem csak az angolok voltak az egyetlen európai hatalom, amely Indiában a 17. században jelen volt: a portugálok ellenőrzésük alatt tartották Goa környékét 1510 óta (mielőtt a mogulok Indiába érkeztek), illetve a franciák, dánok és hollandok is kereskedelmi posztokat tartottak fenn. Anglia fokozatosan bővült attól az időponttól kezdve, amikor Clive újból el nem foglalta Calcutta városát 1757-ben, illetve az angolok győzelméig a negyedik Mysore-i háborúban 1799-ben. A Maratha tartománnyal hosszan tartó angol küzdelem végül is 1803-ban zárult le, amelynek eredményeképpen az egész ország a Brit Kelet-Indiai Társaság uralma alá került.
A britek Indiát alapvetően olyan helynek tartották, amely pénzt hoz és így kultúrájával, hitével és vallásaival nem törődtek. A britek kibővítették a vas- és szénbányászatot, fejlesztették a tea és gyapot ültetvényeket, illetve elkezdődött India hatalmas vasúti hálózatának kiépítése. A britek bátorították a távol elhelyezkedő birtokos gazdákat, mert azok megkönnyítették az adminisztráció és az adógyűjtés költségeit, egy elszegényedett és föld nélküli parasztságot teremtve, mely probléma még ma is krónikus Bihar államban és Nyugat Bengáliában. A Szipojzendülés Észak-Indiában 1857-ben a Kelet-Indiai Társaság bővülését eredményezte, így az ország adminisztrációja elkésve a brit kormány kezébe került. Az elkövetkező 50 év a birodalom aranykora volt, ahol a nap soha nem nyugodott le.
A brit uralom elleni ellenzék a 20. század fordulóján kezdett kibontakozni. A Kongresszus, melyet úgy hoztak létre, hogy Indiának egyfajta önirányítást adjon, elkezdte józanul szemlélni a dolgot. A Kongresszuson kívül forróvérű egyének sokkal erőszakosabb eszközökkel kívánták a függetlenséget megszerezni. Végülis a britek kikövezték az útját a függetlenségnek, hasonlóan a Kanadában és Ausztráliában történtekhez. 1915-ben Gandhi visszatért Dél-Afrikából, ahol ügyvédként praktizált, és képességeit a függetlenség kérdésére fordította, elterjesztve a passzív ellenállás eszméjét a brit uralommal szemben.
A II. világháború halálos csapást mért a gyarmatosításra és az európai felsőbbség mítoszára, így India függetlensége elkerülhetetlenné vált. Indián belül azonban a nagy muzulmán kisebbség kezdett ráébredni arra, hogy egy független India hindu-dominanciájú lesz. A helyi választások kezdték felhívni a figyelmet az önkormányzati rendszer riasztó erősödésére, amely Muhammad Ali Jimah által vezetett Muzulmán Liga irányítása alatt állt, aki a muzulmánok elnyomó többségét hangsúlyozta, és a Jawaharlal Nehru által vezetett Kongresszus Párt által, amely a hindu lakosságot reprezentálta. Jinnah egoista hatalomvágya egy különálló muzulmán nemzet iránt a legnagyobb akadállyá vált a britek által garantált függetlenségben.
A politikai különállás és növekedő feszültség láttán Lord Louis Mountbatten alkirály vonakodva úgy döntött, hogy felosztja az országot. Sajnos két jelentős muzulmán térség az ország ellentétes oldalán volt, azt jelentve, hogy Pakisztán új muzulmán nemzetét egy keleti és egy nyugati részre osztotta volna szét egy ellenséges India. Amikor bejelentették a felosztó vonalat, megkezdődött az emberi történelem legnagyobb vándorlása, mert a muzulmánok átköltöztek Pakisztánba, illetve a hinduk és szikek Indiába. A vándorlást erőszakos jelenetek kísérték. Mire a káosz véget ért több mint 10 millió ember cserélt otthont és kb. 250.000 embert gyilkoltak meg. A függetlenség végső felvonása tragédiává változott. 1948. január 30-án a megosztást és az ezt követő vérfürdőt mélyen elitélő Gandhit egy hindu fanatikus meggyilkolta.
A felosztás traumáját követően India miniszterelnöke Jawaharlal Nehru támogatott egy tartós alkotmányt, a szocialista központi tervezést és az el nem kötelezettség szigorú politikáját. Noha India általában szívélyes kapcsolatokat tartott fenn a korábbi gyarmatosítóval és úgy választott, hogy belép a Nemzetközösségbe, ténylegesen a korábbi Szovjetunióhoz fordult, részben a Kínával való konfliktusok miatt és részben azért, mert az USA Pakisztánt támogatta, amely kimondottan ellenséges volt Indiával szemben, mert igényt támasztott a muzulmán dominanciájú Kashmir államra. 1965-ben és 1971-ben összeütközések voltak Pakisztánnal, az első esetben a kashmiri kérdés miatt, a másodiknál Kelet-Pakisztánnal (Banglades) kapcsolatban.
India következő kiemelkedő miniszterelnöke Gandhi lánya, Indira Gandhi volt, akit 1966-ban választottak meg. Nagy tiszteletet vívott ki, de néhányan úgy emlékeznek rá, hogy beavatkozott India demokratikus alapjaiba azzal, hogy 1975-ben szükségállapotot jelentett be. Gandhit 1984 meggyilkolta egyik testőre, válaszként arra a rossz emlékű döntésére, hogy bevetette az Indiai Hadsereget, hogy kiűzhesse a fegyveres szikeket az Arany Templomból Amritsar templomból. A Gandhi család dinasztikus hatása Indiára tovább folytatódott fiával Rajivval, aki politikai érdeklődés nélküli pilótaként került hatalomra.
Rajiv új és pragmatikus politikát hozott az országba. Bátorították a külföldi beruházásokat és a modern technológia alkalmazását, csökkentették az importkorlátozásokat és számos új iparágat hoztak létre. Ezek az intézkedések természetesen Indiát a 90-es évekbe repítették és felébresztették az országot a részben saját maga indukált elszigeteltségéből, de keveset tettek azért, hogy támogassák India hatalmas vidéki szektorát. Rajiv hasonló sorsot vívott ki magának, mint anyja, amikor meggyilkolta választási körútján a Sri Lankai Tamil Tigrisek egyik támogatója, Tamil Nadu. Rajiv Gandhi óta Indiának három vezetője volt, akik közül mindegyik eltökélt arra, hogy elvezesse az ellenkező Indiát a világ globális gazdaságába.
Látnivalók:
Ha Delhibe érkezünk, csodálatos építészeti emlékeket, a világ egyik legnagyobb bazárját és remek ételeket fedezhetünk fel. A főváros remek kiindulópontot nyújt az agrai és a jaipudi kirándulásokhoz.
Mumbai, régi nevén Bombay, az ország legforgalmasabb városa, a híres indiai moziipar központja.
Kalkutta az ország politikai, művészeti és oktatási központja. A város tüdeje a Maidan Park, a helyiek ide járnak krikett- és focimeccsekre, jógázni és politikai nagygyűlésekre. A parkban található az óriási fehérmárvány Viktória Emlékmű. Szintén érdemes megtekinteni az Indiai Múzeumot, az ország legnagyobb és legértékesebb múzeumát, a Botanikus Kertet és a Howrah hidat, a világ legforgalmasabb hídját.
Agra a híres Taj Mahal városa. India turisztikai jelképe a valaha a szerelem oltárán emelt legkülönösebb épület, a Taj Mahal. A Mauzóleumot Jahan sah emelte második felesége halála után. Szintén ebben a városban található a vörös homokkőből épült Agra Erőd, melynek fala monumentális, a falon belül pedig csodaszép mecseteket, kerteket, termeket találhatunk.
Varanasi 2000 éve India vallási központja. A szent folyó, a Gangesz partján épült zarándokhely a tudomány fellegvára is. A városban több mint 100 krematórium működik, ezek közül a Manikarnika Ghat a hindu emberek számára a legszentebb. Minden indiai embernek az a vágya, hogy testét itt hamvasszák el. A nyilvános hamvasztásokat a turisták is megnézhetik.
Shimla városa a gyarmati időkben a brit hódítók kedvelt pihenőhelye volt. A 2100 méter magasan fekvő városon emiatt meglátszik az angol ízlésvilág, a katolikus templom, a Gorton Kastély vagy a Vice Royal Lodge. Kufri síterepe csak 15 km-re fekszik innen.
Jaipur a híres rózsaszín városnegyedéről híres, melyet régi épületei és a városfal furcsa színe miatt neveznek így. Azért festették be, hogy jelezzék a város britekhez fűződő lojalitását Alfréd herceg látogatásakor 1853-ban. A település történelmi emlékei is ebben a városrészben vannak. Ezek közül kiemelkedik a Johari bazár, a világ egyik legnagyobb ékszerpiaca. A városra remek kilátás nyílik a Hawa Mahalból, az 1799-ben épített palotából. A magyarra Szelek Palotájaként fordítható épületet azért építették, hogy a királyi udvartartás hölgyei innen figyelhessék a város életét.
Udaipur, India egyik legromantikusabb városa, a Pichola-tó partján és szigetein található. A város nevezetességei a Jagniwas és a Jagmandir Palota, a városi palota, a Jagdis templom és a Bagore ki Haveli.
Kochi történelmi emlékeiről híres kikötőváros. Óvárosa magán viseli a portugál, a holland és az angol építészet jellegzetes jegyeit. Itt található India legrégebbi temploma, de látható itt 16. századi zsinagóga is. A Kanha Nemzeti Park India legnagyobb nemzeti parkja, ez a dzsungel ihlette Kiplinget a Dzsungel Könyvének megírására.
Gasztronómia:
A közhiedelemmel ellentétben nem minden hindu ember vegetáriánus, csak a déli részeken és a Gujarati közösségben élők hagyják ki étkezésükből teljesen a húst. Hatalmas eltérések vannak a konyhaművészetben is, attól függően, hogy melyik országrészben járunk. Északon több húst fogyasztanak és inkább a közép-ázsiai ízek dominálnak, annyi különbséggel, hogy több fűszert használnak, viszont kevesebb rizst. A déli területeken több rizst és kevesebb húst esznek, és az ízek sokkal csípősebbek.
Ünnepek, rendezvények:
Az év a Köztársaság napi fesztivállal kezdődik Delhiben január 26-án. A Holi februárban, a legnagyobb hindu ünnep, ez jelzi a tél végét. A 10 napos Muharram Fesztivál Mohamed unokájának a mártírhalálára emlékezik. A Kumbh Mela Fesztivál az istenek és a démonok közötti ősi csatára emlékezik, négy városban rendezik, minden harmadik évben. Augusztusban tartják Keralában az Alapuszha folyón a világszerte ismert Kígyóhajó Versenyt. A legvidámabb hindu ünnep az öt napos Diwali.
Pénz:
Az ország hivatalos fizetőeszköze az indai rúpia. Indiába tilos rúpiát bevinni, illetve onnan kivinni. A városokban a legtöbb külföldi valutát könnyen beválthatjuk, de a legjobb, hogyha dollárt vagy fontot tartunk magunknál. Tanácsos minél többféle hitelkártyát és utazási csekket magunkkal vinni, így nem érhet bennünket meglepetés. Készüljünk fel arra, hogy a pénzváltás elég hosszadalmas művelet és rengeteg papír kitöltésével jár. A sérült vagy gyűrött bankjegyeket nem fogadják el sehol sem. A borravaló abszolút ismeretlen fogalom az országban, de ahhoz, hogy az ügyintézés egyszerűbb legyen, vagy valamilyen szolgáltatónál kedvezőbb bánásmódban részesüljünk, egy kevés csúszópénzt kell fizetnünk.
Magyarország helyi képviselete:
Új-Delhi Nagykövetség
Magyarországi képviselet: Budapest Nagykövetség
Forrás: Utazóna.hu https://hu.wikipedia.org/wiki/India |
|