Amerikai Egyesült Államok

Főváros: Washington D. C.

Terület: 9 629.091 km²

Népesség: 275.562.673 fő (2000)

Közigazgatási beosztás: 50 szövetségi állam, 1 szövetségi kerület

Államforma: szövetségi köztársaság

Hivatalos pénz: 1 USA dollár = 100 cent (kb. 200 Ft)

Az árakról az alábbi linken tud tájékozódni:

https://www.numbeo.com/cost-of-living/country_result.jsp?country=United+States&displayCurrency=HUF

Bevezető:

Az Amerikai Egyesült Államok története a legújabb kor történelmének sikersztorija. A világ minden tájáról érkeztek ide bevándorlók, hogy a "lehetőségek hazájában" szerencsét próbáljanak, maguknak és családjuknak biztos megélhetést teremtsenek.

A világ egyik fele irigykedve figyeli Amerika hatalmát, gazdagságát, fejlődését, a másik fele, szintén irigységből, a rendszer hiányosságait és hibáit - az őslakosok elnyomását, a rasszizmust, a cégek világhódító tevékenységét - hajtogatja, anélkül, hogy jobbat tudna ajánlani. Természetesen vannak súlyos gondok az amerikai társadalomban is, de nem szabad elfelejteni, hogy az ország mi mindent adott a világnak a számítógépektől az űrrepülésig, a jazztol a rock and rollig, a farmernadrágtól a Coca-Cola-ig.

Egy rövid túra során az ember mindkét oldal igazáról meggyőződhet, szembesülhet a gazdagsággal és a szegénységgel, a kulturális értékekkel és az igénytelen giccsel, a színvonalas dokumentumfilmekkel és az embereket butító talk showkkal, a nemzetközi konyha műremekeivel és a hamburgerrel.

Nem szabad tehát csak az előítéletekre hagyatkozni, keressük fel személyesen az országot, barangoljuk be, ismerkedjünk meg az emberekkel, az életstílussal, és utána alakítsuk ki a magunk véleményét.

Környezet, éghajlat:

Az Amerikai Egyesült Államok az észak-amerikai kontinensen fekszik, északról Kanada, délről Mexikó határolja. Két, az ország területén kívüli állam, Alaszka és Hawaii, is az országhoz tartozik. 3 nagy hegyvonulata a Sziklás-hegység, az Appalache-hegység és a Sierra Nevada. A keleti partvidék az ország legsűrűbben lakott területe, és itt érvényesül leginkább az európai hatás. Az itt fekvő városok: Boston, New York, Washington, Philadelphia az ország történelmének kiindulópontjai. A középkeleti régiót az Európa területénél nagyobb Nagy Tavak uralják. A tavakat összekötő természetes és mesterséges csatornák az Atlanti-óceántól több mint 1000 kilométerre lévő Chicagót tengeri kikötővé teszik. Az ország éléskamrája a Mississippi, az Ohio és a Missouri által feltöltött középső terület. Nyugatra haladva először a vadnyugati történetek színhelyét a Nagy Prérit, majd a sivatagos délnyugati országrészt érjük el. A nyugati partvidék híres városait, San Franciscot, Los Angelest vagy az északabbra fekvo Seattlet csak 150 éve alapították, de mára a jövő kapujává váltak.

Az ország éghajlata méretéből eredően nagyon változatos, dél felé haladva egyre melegebb, nyugatra haladva egyre szárazabb az időjárás. Floridának szubtrópusi, a keleti partvidék nagyvárosainak mérsékelt, az ország belsejének mediterrán illetve sivatagi, az északnyugati államoknak óceáni, Alaszkának sarkvidéki az éghajlata.

Történelem:

Az utolsó Jégkorszak alatt az óceánok szintje lecsökkent, egy földhidat létrehozva Ázsia és Észak Amerika között, melyet most Berring-szorosnak neveznek. Ez lehetővé tette az első paleó indiánok számára, hogy eljuthassanak Észak-Amerikába. Ezek az első amerikaiak telepedtek le Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, és a következő 20.000 év folyamán elkülönülten építették fel távoli és dinamikus kultúráikat. Az USA-ban a leszármazottaik közé tartoznak a Pueblo népek, amely most Új-Mexikó; az Apacsok Texasban; a Navahók Arizona, Kolorádó és Utah államokban; a Hopik Arizonában, a Crowok Montanában; a Cherokee indiánok Észak Karolinában, illetve a Mohikánok és Irokézek New York államban.

Leif Eriksson norvég utazó volt valószínűleg az első európai, aki elérte Észak-Amerikát, kb. 500 évvel korábban, hogy az eltévedt Kolumbusz feltűnést keltett azzal, hogy rátalált az "indiaiakra" Hispanolában (most Dominikai Köztársaság) 1492-ben. Az 1550-es évekre egész Amerikát elözönlötték az ideérkezők Spanyolországból, Portugáliából, Angliából és Franciaországból. Az első kolóniák azokat a bevándorlókat vonzották, akik a gyors gazdagodást keresték, majd hazatértek, de őket hamarosan követték azok a bevándorlók, akiknek az elsődleges célja a letelepedés volt.

Észak-Amerika korai gyarmatosítása soknemzetiségű és sokrétű volt. A spanyolok hozták létre az első állandó európai települést St Augustine-t Floridában 1565-ben; a franciák 1602-ben érkeztek Maine állam területére és Jamestown, Virginia államban, lett 1607-ben az első brit település. Csak 12 év munkaerőhiányra volt szükség ahhoz, hogy az angolok rájöjjenek arra, hogy a rabszolgatartás gyümölcsöző tevékenység és az első afrikaiak "szerződéses munkásokként" érkeztek ide egy évvel azelőtt, hogy 100 angol puritán zarándok érkezett a Mayflower nevű hajóval és létrehoztak egy kolóniát Plymouth Rockban, Massachusetts államban, 1620-ban. A zarándokok aláírták a híres Mayflower Tervezetet - az önkormányzás olyan kinyilvánítását, amely később visszaköszönt olyan dokumentumokban, mint a Függetlenségi Nyilatkozat és az Amerikai Alkotmány.

Ahogy a 18. század előrehaladt és egyre több telepes érkezett, a brit kormányzat felhagyott engedékeny politikájával és kísérletet tett arra, hogy irányítása alá vonja a 13 észak-amerikai kolóniát. Ez kiváltotta a francia telepesek és az őslakos amerikai szövetségesek konfliktusát az Indián Háborúk (1757-1763) során. Az angolok győztek, de súlyos katonai adósságot hagytak maguk után, amelyen úgy próbáltak úrrá lenni, hogy új adókat vetettek ki a kolóniákra. A "nincs adózás képviselet nélküli" játék egy angol-ellenes mozgalommá egyesítette a kolóniákat. Amikor tiltakozásukat figyelmen kívül hagyták, a kolonisták fellopóztak néhány angol hajó fedélzetére Boston kikötojében és azok tea rakományait ünnepélyesen a vízbe dobták. A Bostoni Teadélutánként ismertté vált esemény jelezte a széleskörű polgári engedetlenség kezdetét.

A 19. században az amerikaiak azzal folytatták a "Küldetés Nyilatkozatukat", hogy gyarmatosították a kontinenst, nyugat felé terjeszkedve a síkságokon és a prérin egészen a Sziklás-hegységig a Nyugati Partokon. 1850-re a földvásárlások, diplomáciai húzások és erőszakos területszerzések megrajzolták az USA jelenlegi alakját. 1803-ban Napóleon fillérekért adta el az egész Nagy Síkságot az Egyesült Államoknak, és Spanyolország is területeket szerzett Floridában, 1819-ben. Az 1835-ös Texasi Forradalomban az Alamo-i Csata vereséggel zárult le, de kikövezte Texas Mexikótól való függetlenségének útját. A Mexikóval 1846 és 1848 között vívott háború biztosította a délnyugati területek nagy részét, beleértve Kaliforniát. Ezek voltak a vasút legendás napjai Oregonban és Santa Fe-ben, a mítikus Vadnyugat, a Pony Express, Dodge City, a marhákat hajtó cowboyok, a lövöldözések, a Transzkontinentális Vasútvonal lefektetésének és az őslakos amerikaiak meggyilkolásának kora.

Az alföldi indiánok által vadászott bölények szisztematikus leölése, földjeik elfoglalása, a papírra vetett értéktelen szerződések vezettek ahhoz, hogy az őslakós amerikaiakat rezervátumokba hajtották, megfosztották őket az életfenntartásuktól és a földekkel kapcsolatos spirituális kapcsolatuktól. A vonatokat megtámadó és az asszonyaikat a skalpvadászó indiánoktól védelmező hősies telepesek hollywoodi képe olyan messze van az igazságtól, mint New York City Los Angelestől.

A 19. század közepén bekövetkezett kivándorlás megváltoztatta az USA demográfiájának képét, amely túlnyomórészt angolokból állt, az, hogy telepesek érkeztek Közép-Európából és Kínából, melyek közül sokat az 1850-es kaliforniai aranyláz és a északkeleten terjeszkedő városok ipari állásai vonzottak. A Dél ezzel szemben szilárdan kitartott a mezőgazdasági élet mellett, amely majdnem kizárólagosan a rabszolgatartáson alapult. Amikor az északiak elkezdtek felszólalni a rabszolgasággal szemben, feszültségek keletkeztek az államok között. Amikor a rabszolga-felszabadítás hívét, Abraham Lincolnt, választották elnökké 1860-ban, a déli államok kiváltak az unióból, és elkezdődött a Polgárháború, amely a legvéresebb volt az amerikai történelemben. Az északi államok győztek 1865-ben, felszabadították a rabszolgákat. Lincoln víziója a Dél átformálására szertefoszlott meggyilkolása után, és amikor az északi csapatok 1877-ben hazatértek, a feketéket kérlelhetetlenül megfosztották jogaiktól és az elkülönülés gyökeret vert a déli államokban.

Az 1898-as spanyol-amerikai háborúban a spanyolokkal szembeni merev álláspont Amerika világhatalomra való törekvését mutatja és felébresztette az országot elszigetelődő szendergéséből. Az USA még egy ideig megtett mindent azért, hogy ne kerüljenek katonái az I. Világháború lövészárkaiba, de végül 1917-ben engedett és több mint egy millió fős hadsereget küldött a "kellemetlen" németek lerendezésére. A háború utáni ünnepségek rövidre sikerültek az 1920-as tiltó törvények bevezetésével, amikor tiltott lett az alkohol gyártása és árusítása. A 20-as években a fő szereplők kevésbé törődtek a törvényekkel, megteremtve a szervezet bűnözés és a városi bűnözés korát - különösen Chichagoban. Az 1929-es tőzsdei összeomlás jelezte annak a depressziónak a kezdetét, amely a 30-as években tönkretette Amerikát és amelyet megmentett a beharangozott roosevelti Új Irány - egy olyan politikai program, amely nagyfokú állami beavatkozást jelentett a nemzetgazdaság helyreállítása érdekében.

Amikor a japánok 1941-ben hívatlanul betoppantak Pearl Harbor-ba, az USA jelentős szerepet játszott az európai és csendes-óceániai központi hatalmak leverésében. A Hiroshima és Nagasaki városokra 1945-ben ledobott atombombák nem csak a Japánnal vívott harc végét, hanem a gondokkal teli nukleáris kor kezdetét is jelentették. A II. Világháború vége a Hidegháborút korát hozta el - a nagy gazdasági fellendülés és felületes nemzeti egység korát elhozva, amely azonban a gyanakvás és árulás kora volt. A Szovjetunió és USA nukleáris fegyvereket halmozott fel és közvetett háborúkat vívott Koreában, Afrikában és Délkelet Ázsiában. A két ország közötti feszültség 1962-ben érte el csúcsát a kubai rakétaválság alatt, amikor Hrushcsov beleegyezett abba, hogy visszavonja a nemrég telepített rakétákat Amerika hátsó udvarából.

Az 1960-as évek a mély társadalmi változások évtizede volt, nagymértékben köszönhetően a polgárjogi mozgalmaknak, a Vietnami Háború elleni tiltakozásoknak. A polgárjogi mozgalom Alabama államban, Montgomery városban kapott nyomatékot 1955-ben, egy olyan autóbusz bojkottal, amelyet Martin Luther King vezetett. Tömegmozgalommá vált, amelynek célja a faji elkülönítés megszüntetése volt az iskolákban, kórházakban, vendéglőkben és más nyilvános helyeken az ország déli részén. A kiközösített déli feketék milliói szavazati jogának visszaállítását eredményezte. A csúcsát azzal érte el, hogy 1963-ban Washingtonban Martin Luther King egy tömeggyűlésen beszédet mondott "Van egy álmom" címmel, amely lefektette az alapját az 1964-es Polgárjogi Törvénynek.

Időközben Amerika fiatalsága kezdte elutasítani a korábbi évtized megalkuvását és anyagiságát, hosszú hajat növesztve, cigarettázva, és szimpatizálva a természettel, az őslakos amerikaiakkal, a harcos feketékkel és az elnyomott parasztokkal Délkelet-Ázsiában. Kevés dicsőséget hozott erre a korra prominens politikai vezetők - John és Robert Kennedy, Malcolm X és Martin Luther King - meggyilkolása, az 500.000 fős amerikai hadsereg elküldése Dél-Vietnamba. Az 1969-ben három amerikai által végrehajtott holdraszállás kissé helyreállította a nemzeti büszkeséget. Mire az utolsó amerikai katona kivonult Vietnamból, több mint 50.000 átlagosan 19 éves amerikai halt meg vagy tűnt el és több, mint négy millió vietnami halt meg vagy sérült meg.

1974-ben Richard Nixon lett az első olyan amerikai elnök, aki lemondott a hivatalából a Watergate-ügy miatt, és újból alacsony szintre esett az amerikai patriotizmus. Az 1970-es és 1980-as évek a műszaki fejlődés és a hanyatló iparosítás időszaka volt. Az önképet azok a történések javították meg, mint az iráni Ayatollah Khomeni megrendszabályozása, a színész Ronald Reagen két időszakra szóló megválasztása, aki vissza akarta állítani az ország önértékelését. Az USA ezután a közép-amerikai és karib-szigeteki szegény szomszédok megrendszabályozására koncentrált, beleavatkozva El Salvador, Nicaragua, Panama és Grenada ügyeibe. A szovjet blokk összeomlása 1991-ben az Egyesült Államokat tette a világ egyetlen nagyhatalmává. Az Öböl-háború 1992-ben lehetőséget adott George Bush számára, hogy egy olyan szövetséget vezethessen, amely az új világrendet képviselte az Irakkal szembeni háborúban.

Bill Clinton elnök ténykedése alatt a nemzetközi élettel kapcsolatos aggodalmakat háttérbe helyezték az olyan belső ügyek, mint az egészségügyi reform, a fegyver birtoklása, kábítószerek, faji feszültség, melegek joga, a költségvetés kiegyensúlyozása. Egy gyors döntéssel, hogy fel lehessen gyorsítani a betegeskedő gazdaságot, az Egyesült Államok aláírta a NAFTA szabadkereskedelmi szerződést Kanadával és Mexikóval 1993-ban, bevonult Haitiban a demokrácia érdekében 1994-ben, elkötelezte magát arra, hogy békefenntartó csapatokat küldött Boszniában 1995-ben, vendégül látta az Olimpiai Játékokat 1996-ban és biztosította a Wall Street néhány évig tartó szárnyalását.

Látnivalók:

San Franciscot még azok az emberek is szeretni szokták, akik egyébként az USA-t ki nem állhatják. A gyönyörű hegyekről fantasztikus kilátás nyílik az öbölre, és a Golden Gate-re. Szinte minden nemzet megtalálható a városban, de hiába van óriási olasz és latin negyed, a város mégis a Chinatownról, a kínai negyedről híres. Az ide betévedő látogató Pekingben érezheti magát. A turisták kötelező célpontja a Halászok Rakpartja, ahol a furcsa Ripley Hiszed vagy Nem Múzeum is található. Nézzük meg Alcatraz híres börtönét, ahonnan csak Clint Eastwoodnak és David Copperfieldnek sikerült megszöknie. A Union Square nagyon jó vásárlási lehetőségeket kínál.

Los Angeles a csillogás, a gazdagság és a sztárok városa, ahol a magyar emberek többsége sajnos csak a száját táthatja és álmodozhat. Óriási autósztrádák, szmog, hangzavar, luxusnegyedek a külvárosokban, szerencselovagok, sztárok, csillogó üzletek mind-mind Los Angeles jellemzői. A turistalátványosságok nagy része rendkívül giccses, de ha az embereknek ez kell, mit lehet tenni? A legnevezetesebb látnivalók a Hollywood Boulvard, a Venice Beach, Malibu strandja, Beverly Hills. Két óriási szórakoztató park is várja a turistákat, Disneyland és a Universal Studios egész napos kikapcsolódást biztosít.

Természeti látnivalók:

A Yosemite Nemzeti Park évente 3 millió látogatót vonz csodálatos vízeséseivel, tavaival, völgyeivel, kőtömbjeivel, óriási virágos rétjeivel. A leghíresebb látnivalók: a Yosemite-vízesés, az El Capitan, a világ legnagyobb kötömbje és a Half Dome.

A Grand Canyon az USA legismertebb természeti látnivalója, a Colorado folyó 443 km hosszú, 16 km széles és 1,6 km mély szurdoka lenyűgöző látványt nyújt. A kilátás a Point Imperialról a legszebb.

Gasztronómia:

Amerika a "népek olvasztótégelye", és ez a konyhaművészetén is meglátszik. A hamburgeren, a hot-dogon és a hálaadás napján az asztalokra kerülő pulykán kívül tipikus amerikai ételt nehéz mondani. Viszont minden, az országban élő népcsoport magával hozta főzési tudományát is, ezért bárhol járunk, mindenhol találkozunk a nemzetközi konyhával. A legnépszerűbbek a kínai, olasz és mexikói ételek, de ehetünk magyar finomságokat is, ha úgy tartja kedvünk.

Forrás: Utazóna.hu

http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok