Keresési lehetőségek

Ország szerint


Időpont szerint
Indulás:

Érkezés:


Ár szerint


KATALÓGUSUNK

Körutazásos katalógus
Körutazásos katalógus


VIDEOKLIPPEK ÚTJAINKRÓL

A társítást kérőknek
- ha nem találunk társat -
nem kell 1 ágyas felárat fizetni!

(100.000 Ft-ig)

--<>--<>--


Kérjük, aki az
AKCIÓINKRÓL SZÓLÓ HÍRLEVELÜNKET szeretné megkapni, írja meg nekünk email címét,
valamint, ha prospektust szeretne, levelezési címét.
(Az adatokat természetesen a törvényeknek megfelelően bizalmasan kezeljük.)



Adatkezelési szabályzatunkat ITT olvashatja.



Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF)



Utolsó frissítés:
2024.03.28 16:22
Főoldal » Képgaléria » Uruguay

Uruguay

Uruguay

Időzóna: közép európai idő - 3 óra

Főváros: Montevideo

Terület: 176 215 km²

Népesség: 3 415 920 fő

Népsűrűség:  19 fő/km²

Országhívószám: +598

Autójelzés: ROU

Elektromosság: 220 V

Államforma:  Elnöki köztársaság

Hivatalos nyelv: spanyol

Beszélt idegen nyelvek: angol,francia,olasz,portugál

Vallások: 

Hivatalos pénz: Uruguayi peso

 

Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság, spanyolul: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. Fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Uruguay a második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. Uruguay neve guaraní nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

 

Domborzat

Uruguay Dél-Amerika második legkisebb országa Suriname mögött. Kisebb nála Francia Guyana is, de az nem független állam, hanem Franciaország tengerentúli megyéje. Az alacsonyan fekvő ország földrajzát – a termékeny tengerparti síkság mellett – hullámos dombságok jellemzik, melyeknek két fő vonulata az észak-déli irányba húzódó Cuchilla de Haedo (az ország középső részén) és a Cuchilla de Grande (keleten). Uruguay legmagasabb pontja az 514 méter magas Cerro Catedral. Északon alacsony hegyek sora fut a Brazil-felföldbe.

Délen-délkeleten a 300 km hosszú és helyenként 250 km-es szélességet is elérő Río de la Plata – La Plata-folyó, amely valójában az Uruguay és a Paraná folyó közös, Atlanti-óceánba futó tölcsértorkolata – határolja. Másik nagy folyója a Río Negro, amely Brazíliából ered és fut keresztül az ország közepén, majd az Uruguay-folyóba torkollik.

Az atlanti-óceáni partvidéket Punta del Este és Cabo Polonio között homokos tengerpart jellemzi, tele kisebb öblökkel és lagúnákkal. Ezt a szakaszt Uruguayi Riviérának nevezik.

 

Éghajlata

Uruguay éghajlata nedves szubtrópusi, nyáron a mérsékelten meleg hőmérséklet jellemzi, télen hűvös, de a fagypont alatti hőmérséklet szinte ismeretlen. Az alacsony fekvés miatt az ország érzékeny az időjárási frontok által okozott hirtelen időjárás változásokra – így például alkalmanként ki van téve a pamperónak, az argentin Pampák felől fújó viharos erejű, hideg szélnek.

Élővilág, természetvédelem

Uruguay jellemző növényzete a füves puszta (pampa), néhol pálmaligetekkel (palmar) tarkítva – bár ezek a ligetek az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt manapság már csak Castillos, Chuy és a Río Negro mentén, Paso de los Toros térségében lelhetők fel. A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövő butipálma (Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számító matéteához.

Uruguay területének alig 3%-át borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi erdők a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – a ceibo és az ombú.

Uruguay legjellegzetesebb őshonos emlősei a pampa-szarvas (Ozotoceros bezoarticus), a Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira) és a capybara vagy vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris). Az emlősök zöme a nagy folyók mentén él, akárcsak a gazdag madárvilág képviselőinek jelentős része.

Történelem

Az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).

A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguay-t is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért – 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott: 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.

Uruguay őslakosságát, a Charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11. volt Salsipuedes-ben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a Charrúa kultúra és nép megsemmisült – noha sok uruguayi mondhatja magát Charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően. A 19. második felében a Hármas Szövetség Háborúja nyomta rá bélyegét Uruguay életére, amely egy belső konfliktusból indult a liberális Colorados (Vörösök) párt vezetője, Venancio Flores tábornok és a konzervatív Blancos (Fehérek) vezetője, Bernardo Prudencio Berro elnök között, s végül háborúba torkollt Paraguay és az Argentína-Brazília-Uruguay hármas szövetség között. A háború egy olyan megegyezéssel ért véget 1870-ben, amelynek értelmében Montevideo és az óceánparti terület a Colorados irányítása alá került, a mezőgazdasági hátország pedig a Blancos felügyelete alá.

A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.

A 20. század elején – előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-Amerika Svájcaként” emlegetni – sőt, lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a „címmel”.

A világháborúk további gazdasági fellendülést hoztak a főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Uruguaynak, mivel termékeit nagy mennyiségben tudta értékesíteni a lángokban álló Európában. A II. világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az 1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva a Tupamaros nevű gerilla csoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszul Jorge Pacheco Areco elnök, majd utódja Juan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely 1973-ban átvette a hatalmat és így az egykor demokratikus Uruguayból katonai diktatúra lett – egészen 1984-ig, amikor Julio María Sanguinettit választották elnökké.

Sanguinetti 1990-ig volt hatalmon, majd 1995 és 2000 között ismét. 2000-ben Tabaré Vázquez-t választották elnökké, akit 2005-ben újraválasztottak, így jelenleg is ő irányítja az országot a balközép Frente Amplio párt élén.

Latin-Amerika legtöbb országához hasonlóan Uruguay kulturális hagyatékára is a spanyol kultúra nyomta rá a bélyegét – noha az ország lakosságának körülbelül fele olasz származású. A lakosság 88%-a európai ősökkel rendelkezik, 8% mesztic és 4% afro-uruguayi.

A lakosság 66%-a római katolikus vallású, 2%-a protestáns, 1%-a zsidó, míg 31% vallását nem gyakorlónak mondja magát. Uruguay a legszekulárisabb Dél-Amerikai állam. Az egyház és az állam szigorúan különválasztott, a vallásszabadság mindenki számára biztosított.

Uruguayban az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970-1980-as években – a katonai diktatúra idején – a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta – a társadalom elöregedőben van.

Az európai (főleg spanyol) kultúrán kívül Uruguayt érték afrikai és ősi indián kulturális hatások is.

A spanyol az ország hivatalos nyelve és mint ilyet csaknem mindenki beszéli. Az üzleti életben gyakran használják az angol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint a portuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.

Gazdaság

Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az ország GDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak. A kivitel főleg a szomszédos Argentínába és Brazíliába történik, de fontos partnerországa az Amerikai Egyesült Államok és Paraguay is. Fő termékei: rizs, búza, kukorica, hal, élőállat.

Az ipar is fejlett, az utóbbi időben különösen az elektronika és a szoftverfejlesztés terén vált jelentős exportőrré, de fontos élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása és textilipara is. Nőtt a turizmus jelentősége is, amelynek fő célja az úgynevezett gaucho kultúra megismerése (gaucho = szarvasmarha pásztor a pampákon).

Az ország GDP-je 2005-ben 16 000 USD/fő volt, a munkanélküliek aránya 12,5%. Az utóbbi években a bérek reálértéke csökkent, nőtt a munkanélküliség és a szegénység, ami szabadpiac- és privatizáció-ellenes érzéseket korbácsolt fel a lakosságban.

 

Montevideo

Montevideo az ország déli részén, a La Plata széles torkolatánál fekszik. Éghajlata enyhe, az éves átlaghőmérséklet 13 °C, nyáron többször eléri a 40 °C-ot.

Nevének eredete

A városnév etimológiáját illetően kétféle feltételezés létezik. Az egyik szerint a földrészt felfedező spanyol vagy portugál hajós, amikor a megpillantotta a szárzföldet, azt kiálltotta, hogy Monte video!, ami latinul annyit tesz: ’Hegyet látok!’. A másik magyarázat szerint egy tengerészeti térkép feliratából maradt a városra. A térkép a helyet a Monte VI de O (=Oeste) felirattal jelölte, amely spanyolul azt jelenti, hogy ’VI. (hatodik) hegy Ny[ugat]-ról’. A város eredetei teljes neve San Felipe y Santiago de Montevideo.

 

Fényképész a Plaza Indepencián

Története

A mai város területén először a portugálok alapítottak kolóniát Colonia del Sacramento néven, annak ellenére, hogy a területet a tordesillasi szerződés alapján a spanyolok követelték maguknak. A spanyolok végül 1724-ben űzték el a portugálokat. A várost Buenos Aires kormányzója Bruno Mauricio de Zabala alapította 1726. december 24-én. A város 1828-ban lett Uruguay fővárosa A 19. század elejétől a város erős brit befolyás alá került, mivel kikötőjét a britek az argentin és a brazil kereskedelmi ellenőrzés alóli kibújás miatt gyakran használták. 1860 és 1911 között a britek kiterjedt vasúthálózatot építettek ki, hogy összekapcsolják a várost a vidéki területekkel. Juan Manuel de Rosas argentin diktátor 1838 és 1851 között többször is ostromolta.

 

A Calle Colombes

A város lakossága 1860-ban még alig volt több harmincezernél. Ezt követően azonban a folyamatos bevándorlás következtében gyorsan emelkedett, 1884-ben már több, mint százezer volt. Ebben az időszakban nagy volt a verseny az argetnin fővárossal, Buenos Airessel a kereskedelem tekintetében. A 20. század elején sok európai bevándorló érkezett – főként spanyolok és olaszok. 1908-ban már a lakosság harminc százaléka bevándorló volt.

A II. világháború alatt az üldöző angol hadihajók elől menekülő Admiral Graf Spee német zsebcsatahajó a semleges Montevideo kikötőjében keresett menedéket, majd a La Platai tengeri csata (1939. december 13.) után újra ide futott be. Hogy elkerülje a teljes megsemmisítést, Hans Langsdorff kapitány december 17-én a hajó elsüllyesztése mellett döntött, majd két nappal később öngyilkosságot követett el.

A 20. század közepén a katonai diktatúra és a gazdasági pangás időszaka mind a mai napig érezteti hatását. Sok vidéki szegény gyűlt össze a városban, a legnagyobb tömegben Ciudad Viejában. A megújuló mezőgazdasági termelés és kereskedelem azonban bizakodásra ad okot.

 

A Torre de las Telecomunicaciones felhőkarcoló

Nevezetességei

  • Palacio Salvo
  • Torre de las Telecomunicaciones
  • Teatro Solís színház.
  • Palacio Legislativo
  • Catedral Metropolitana székesegyház.

Cabildo de Montevideo

 

Uruguay-ban nincs magyar nagykövetség és konzuli hivatal.

 

Forrás:_http://hu.wikipedia.org/wiki/Uruguay