Keresési lehetőségek

Ország szerint


Időpont szerint
Indulás:

Érkezés:


Ár szerint


KATALÓGUSUNK

Körutazásos katalógus
Körutazásos katalógus


VIDEOKLIPPEK ÚTJAINKRÓL

A társítást kérőknek
- ha nem találunk társat -
nem kell 1 ágyas felárat fizetni!

(100.000 Ft-ig)

--<>--<>--


Kérjük, aki az
AKCIÓINKRÓL SZÓLÓ HÍRLEVELÜNKET szeretné megkapni, írja meg nekünk email címét,
valamint, ha prospektust szeretne, levelezési címét.
(Az adatokat természetesen a törvényeknek megfelelően bizalmasan kezeljük.)



Adatkezelési szabályzatunkat ITT olvashatja.



Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF)



Utolsó frissítés:
2024.03.28 16:22
Főoldal » Képgaléria » Franciaország

Franciaország

Franciaország

Időzóna: GMT+1

 

Főváros: Párizs

 

Terület: 547.030 km2

 

Népesség: 59.329.691 fő

 

Népsűrűség: 108 fő/km2

 

Népcsoportok: francia (94%), arab, portugál, olasz, szláv, indokínai, baszk

 

Közigazgatási beosztás: 22 körzet

 

Fekvés: Nyugat-Európában, a La Manche-csatorna és az Atlanti-óceán határolja, Belgium és Spanyolország között fekszik.

 

Országhívószám: 33

 

Autójelzés: F

 

Elektromosság: 220 V, 50 Hz

 

Államforma: köztársaság

 

Hivatalos nyelv: francia

 

Beszélt idegen nyelvek: francia, baszk, breton, elzászi, flamand, korzikai

 

Vallások: katolikus (90%), muszlim (1%), protestáns (2%), zsidó (1%)

 

Hivatalos pénz: 1 Euro = 100 cent

 

Legfontosabb iparágak: vas-, alumínium-, színesfémkohászat, acélgyártás, gép- és közlekedésieszköz-gyártás, vegyipar, textil- és ruházatiipar, luxuscikkipar, élelmiszeripar, építőanyagipar, üveg- és porcelángyártás, bor-, fa-, és papíripar, atomipar, hadiipar, kőolaj-finomítás

 

Vasúthálózat hossza: 31.939 km

 

Úthálózat hossza: 893.300 km

 

Bevezető:

 

A franciák nemzeti öntudatáról és mértéktelen büszkeségéről már mindenki hallott. S ha valakinek negatív érzései támadnának emiatt, látogasson el Párizsba, vagy egy híres borvidékre, vagy csak sétálgasson az ország egyik csodás várában, ismerkedjen meg az ország történelmével. Talán átérez majd valamit ebből a büszkeségből, s valószínűleg csodálni is fogja az országot és népét.

 

Környezet, éghajlat:

 

Északnyugaton a La Manche-csatorna, nyugaton az Atlanti-óceán, délen Spanyolország, délkeleten Olaszország, keleten Svájc, északkeleten Németország, Luxemburg és Belgium határolja.

 

22 közigazgatási egységből áll, s a tengerentúlon még tartozik hozzá öt. A francia Alpokban található Európa legmagasabb csúcsa a Mont Blanc (4.800 m). Az ország leghosszabb folyója a Loire, 1.020 km hosszan szeli át az országot. Az erdőségek - leginkább bükk, tölgy és fenyő - a terület egyötödét foglalják el. Mérsékelt éghajlatára az enyhe tél jellemző, kivéve persze a hegyeket. Az óceán hatására a nyugati területeken meglehetősen párás a levegő, néha viharos a szél és sok a csapadék. Az északkeleti tájat kontinentális éghajlat jellemzi hideg téllel és meleg nyárral. A Párizsi-medence kapja a legkevesebb csapadékot. A déli partvonal kellemes mediterrán éghajlattal dicsekedhet.

 

Történelem:

 

A mai Franciaország korai történelme visszanyúlik a középső paleolitikumba, kb. 90.000 - 40.000 évvel ezelőtt. Ezeket az első lakosokat a kőkor Cro-Magnon-i ősembere követte, aki 25.000 évvel ezelőtt jelent meg, illetve őt 16.000 évvel később a neolitikum embere váltotta fel.

 

A kőszerszámokkal felfegyverzett kelta gallok i.e. 1500 és 500 között érkeztek ide. A gallok és Róma között dúló évszázadokon át tartó harcok után Julius Caesar i.e. 52-ben elfoglalta a területet, amely a 2. évszázadban részlegesen keresztény vallásúvá vált. A térség az 5. századig római uralom alatt maradt, amikor a frankok (innen a név: Franciaország) és más német csapatok meghódították az országot.

 

A középkort a vetélkedő frank dinasztiák közötti hatalmi harcok jellemezték. Charlemagne, aki 768 és 814 között uralkodott, megállította a harcokat királysága határainak jelentős kiterjesztésével, a Szent Római Császár koronáját követelve 800-ban. Uralmát a Capeting dinasztia követte, amely a gazdagodás és műveltség korát jelentette Franciaországban, az Angliával vívott állandó harcok ellenére. Az ország háborúba sodródott a Keresztes Háborúk alatt, mely szent háborút az Egyház ösztönözte a nem-keresztények megsemmisítésére.

 

A Capeting dinasztia hanyatlásnak indult a 15. század elején, amikor Franciaország a Százéves Háborúját (1337-1453) vívta Angliával szemben. A francia nemzet morálját jelentősen megnövelte egy 17 éves lány, Jeanne d`Arc, aki 1429-ben tűnt fel és arra tüzelte fel a francia csapatokat, hogy verjék meg az angolokat Orléans-ban. A szerencsétlen hölgyet rövidesen elfogták, átadták az angoloknak és halálra ítélték. Később a Rouenben felállított vesztőhelyen megégették. Az angolokat 1453-ban Franciaország teljes területéről (kivéve Calais) kiűzték.

 

A Vallásháborúkban (1562-98) kicsúcsosodó vallási- és politikai csatározások tovább fenyegették Franciaország stabilitását a 16. század alatt. 1572-ben közel 3000 protestáns hugenottát mészároltak le Szent Bartolomeo napján Párizsban. Később a hugenottáknak garantálták a vallási, polgári és politikai jogokat, ahogy Franciaország kezdett kilábalni a háborúkból. A 17. évszázad elején az országot a hírhedt Richelieu bíboros tartotta a markában, aki létrehozta az abszolút monarchiát és megnövelte Franciaország hatalmát Európában.

 

XIV. Lajos (a Napkirály) 1643-ban került trónra zsenge, 5 éves korában és 1715-ig uralkodott. Uralkodása alatt üldözte a protestáns kisebbséget (később elismerte a jogaikat), megsemmisítette a feudális arisztokráciát és létrehozta az első központosított francia államot. De a 18. század közeledtével a régi kormányzat teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az ország társadalmi és gazdasági szükségleteit. Az uralkodóházat tovább gyengítette a felvilágosodással szembeni ellenséges nézete és anti-klerikális beállítottsága. Még nagyobb jelentőséggel bírt a franciák részvétele a Hétéves Háborúban (1756-63) és az Amerikai Függetlenségi Háborúban (1756-63), mert mindkettő pénzügyileg gyengítette meg a monarchiát. Az utóbbi bőséges muníciót biztosított a francia abszolutizmus ellenfeleinek.

 

Az 1780-as évek végére a parasztok, a városi szegénység, a burzsoázia, a nemesség, a felső arisztokrácia, a reformisták és a reakciósok mind elegendő okot találtak arra, hogy elegük legyen XVI. Lajosból és az öntelt királynőből, Marie Antoinette-ből. Amikor a király megpróbálta semlegesítni a reformisták hatalmát, a városi tömegek az utcákra vonultak. 1789 július 14-én a párizsi csőcselék megtámadta az Invalides helyőrséget, fegyvert ragadt és elfoglalta a Bastille-t, a régi rezsim szimbólumát. Először a forradalom a relatívan mérsékeltek kezébe került, de ebben a légkörben feltűntek a Robespierre, Danton és Marat által vezetett radikális jakobinusok. 1792-ben létrehozták az Első Köztársaságot, tényleges diktatúrát vezetve be az országban. Ez volt a Terror Uralma (1793-94), amely tömeges kivégzéseket, a vallási szabadság megkurtítását és a templomok bezárását eredményezte. Végül a forradalom saját maga és vezetői ellen fordult, beleértve Robespierre-t és Dantont.

 

A káosz közepette tűnt fel a leleményes Bonaparte Napóleon. Külföldön aratott katonai győzelmei fényében a kis tizedes hatalomra jutott 1799-ben. Végtelen háborúk sorozata kezdődött el, amely során Franciaország elfoglalta Európa nagy részét. Végül az Oroszország ellen viselt háború 1812-ben Bonaparte bukásához és a száműzetéséhez vezetett a kis földközi-tengeri szigeten, Elba-n. Menekülése és a császárság visszaállítása 10 évbe került, amikor csapatait az angolok megverték Waterloo-ban. Az angolok a távoli dél-atlanti szigetre, Szent Helénára száműzték, ahol 1821-ben halt meg. Ellentmondásos tettei ellenére Napóleonra úgy emlékeznek, mint nagy hősre, nem kimondottan a katonai győzelmei, hanem azon hatalmas változások miatt, amelyeket a forradalom váltott ki és a Polgári Törvénykönyv érlelt meg, amely napjainkig a francia törvénykezés alapját képezi.

 

Franciaországot a 19. évszázadban a tehetetlen kormányok, az ábrándokat hajszoló háborúk és a Harmadik Köztársaság (1870) megalkotása jellemezték, amely végül is megalapozta az országban a republikánus tradíciókat. Ezen időszakban Franciaországot megdöbbentette a Dreyfus-ügy, amelyben a zsidó katonatisztet, Alfréd Dreyfust azért vádolták és ítéltek el 1894-ben, mert katonai titkokat árult el Németországnak. Dreyfus az Ördögszigeten, Francia Guyana egy büntető kolóniáján raboskodott, amíg (a hadsereg parancsnokságának és a hadsereg dicsőségét védelmező katolikus csoportok elkeseredett ellenkezése ellenére) az ügyet újból tárgyalták, miután kiderült Dreyfus ártatlansága. Amikorra Dreyfust 1906-ban rehabilitálták, a hadsereg és a katolikus egyház nagymértékben hiteltelenné váltak, mely az egyház és az állam látható elkülönülését okozta. Ugyanekkor lett vége a Franciaország és a Nagy-Britania közötti rivalizálásnak, elindítva egy olyan együttműködési időszakot, amely többé-kevésbé máig folytatódik.

 

Franciaország I. Világháborús részvételének nagy volt az ára: több, mint 1 millió fő halt meg, az ország nagy része elpusztult, az ipari termelés lecsökkent és a frank értéke komolyan leesett. Az ország kissé jobban járt a II. Világháborúban, amikor kapitulált Németország előtt, és az áruló Vichy kormány megalakult. Charles de Gaulle tábornok, Franciaország katonai vezetője Londonban létrehozta kormányát és elindított egy olyan földalatti ellenállást, amely elkötelezett volt a Németországgal szembeni küzdelem iránt. Franciaországot a Szövetségesek szabadították fel 1944 közepén.

 

De Gaulle visszatért Párizsba és létrehozott egy ideiglenes kormányt, de 1946-ban lemondott, mint elnök a Negyedik Köztársaság kikiáltása előtt. A jelentős amerikai segítség következtében a franciák megerősítették gyarmati ellenőrzésüket Indokínában, de a francia csapatokat megverték Ho Chi Minh katonái Dien Bien Phu-nál 1954-ben. Franciaország megpróbálta elfojtani Algéria függetlenségét is, amely a Negyedik Köztársaság megszűntét eredményezte, utat adva az Ötödik Köztársaságnak és De Gaulle hatalomra való visszajutásának 1958-ban. Négy évvel később letárgyalta a háború végét; időközben majdnem valamennyi francia gyarmat és protektorátus Afrikában kérte és kiharcolta függetlenségét.

 

1968 májusában egyetemista tüntetők és sztrájkoló dolgozók magukat és a világot is meglepték azzal, hogy az országot megbénították. Franciaország, úgy tűnt, újabb anarchiába kerül. De Gaulle az országos televízióhoz fordult és mindenkit arra kért, hogy menjen haza, és bízza az országot rá. A kormány ezután fontos változásokat jelentett be, beleértve az oktatás reformját, amely decentralizált lett. A következő évben De Gaulle lemondott.

 

Franciaország elnöke 1981-től 1995-ig a szívós Francois Mitterand volt, akinek a szocializmusát az Alsó Házzal való együttműködés erősítette, amelyet a jobb oldali pártok domináltak, Jacques Chirac miniszterelnökkel. Chiracot 1995-ben elnökké választották, kiválva a demoralizált szocialistákból és Jean-Marie Le Pen bevándorlásellenes Nemzeti Frontjából (amely riasztó mértékű 20%-t kapott az első menetben). Az algériai kormány francia támogatását ellenző terroristák 1995-ös párizsi és lyoni bombatámadása járultak hozzá a Nemzeti Front különös fajgyűlölő politikájának elfogadásához és hamis legitimációjához.

 

Az elnökké választott Chirac kezdetben nagy támogatást élvezett az Európai Unióval, amelyet erőteljesen támogatott, illetve a korábbi Jugoszláviában vívott háborúval kapcsolatos álláspontjáért. De az elnöki döntés, hogy nukleáris teszteket folytassanak Mururoa polinéz szigeten és közeli korallzátonyon, 1995 végén kivívta a felháborodást mind Franciaországban, mind külföldön. A tesztek, melyeket Chirac utolsóknak mondott, rossz hatással bírtak a Csendes-Óceánia országainak diplomáciai kapcsolataira. Franciaország csendes-óceániai és karib-tengeri gyarmatai kinyilvánították függetlenségi elképzeléseiket, főleg Tahitit illetően. Otthon Chirac azon intézkedése váltotta ki a legnagyobb tiltakozást, hogy megkurtítják a jóléti kiadásokat. Ezzel 1968 óta nem tapasztalt tüntetések sorát indította el. 1995 végén három hétre megbénította Párizst a közszektor sztrájkja, tönkretéve a gazdaságot és megnövelve az avval kapcsolatos bizonytalanságot, hogy Franciaország képes lesz belépni az európai közösségbe és a pénzügyi unióba.

 

Chirac időközi választást írt ki 1997 elején azzal az indokkal, hogy tovább tudjanak lépni a Monetáris Unióba. Azonban nem számított a francia emberek megbízhatatlanságára, és RPR pártja kikerült a kormányból a szocialisták, a kommunisták és a zöldek közé. Most Chirac, aki miniszterelnök maradt, arra kényszerült, hogy két lépés távolságot tartson Lionel Jospin miniszterelnöktől, és az EMU-t függőben kellett hagynia.

 

Látnivalók:

 

Párizs: A főváros és a turizmus fő városa. Akik már sokat hallottak Párizsról, néha túl sokat várnak tőle. Párizst olyannak kell szeretni, amilyen, és ha valaki meg tud szabadulni a látatlanul kialakult képtől, szeretni is fogja.

 

Saint Malo: Múltjáról, fallal övezett városáról és tengerpartjáról híres. A XVII-XVIII. században Franciaország egyik legfontosabb kikötője volt. Néhány fontos nevezetessége: Szt. Vincent Katedrális, amely a XI. században épült; a Fort de la Cité; valamint a településtől délre található partszakasz. Könnyen ellátogathatunk innen az egyedülálló Mont Saint Michelre.

 

Château de Chambord: A XV. és a XVIII. század között a nemesek kedvelt kiránduló és nyaralóhelye a Loire-völgy volt. Ekkor a már meglévő várakból, erődítményekből pompás palotákat varázsoltak, és újakat építtettek. A legnagyobb és legpazarlóbb a Château de Chambord, amelyet 1519-ben kezdtek el építeni.

 

Biarritz: 1854 után az európai arisztokrácia kedvelt üdülőhelye volt. Manapság közkedvelt nyaralóhely, ahol az éjszakai élet is izgalmas. Bárjaiban, kaszinóiban pezseg az élet és a pezsgő. Nézzük meg a Musée de la Mer-t, ahol akváriumot is találunk, valamint a tengeri élővilágot bemutató kiállítást.

 

Sarlat-La-Canéda: A kedves reneszánsz város a IX. századi bencés apátság köré épült. A százéves háború után sokáig romokban hevert, ennek ellenére ma is középkori hangulatot áraszt. Látogassunk el a Cathédrale Saint Sacerdos-ba, amely eredetileg az apátság része volt, mai arculata viszont a XVII. századot idézi.

 

Chamonix: Völgyben épült település, festői környezetben, a Mont Blanc felhőkkel övezett csúcsához közel. Természeti látványosságaiból ízelítő: Aigulle du Midi, egy sziklaorom; a Mer de Glace az Alpok második legnagyobb gleccsere.

 

Arles: A bájos városka i.e. 49-46 között alakult ki, és fontos római központtá vált. A XIX. században itt telepedett le Vincent Van Gogh, s a táj szépségét sok festményén megörökítette. Hatalmas római amfiteátrumot, valamint Antik Színházat őriz a település.

 

Cannes: Híres üdülőparadicsom a Côte d`Azur-on. A Nemzetközi Filmfesztivál idején a város csordultig telik pénzzel, pezsgővel és mobiltelefonnal. A parthoz közel vannak érdekes és csodás szigetek, ahová könnyen átjuthatunk.

 

Gasztronómia:

 

Egy átlagos nap kávéval, croissant-nal és egy vékony szelet vajas-dzsemes kenyérrel indul. Az ebédet és a vacsorát tartalmát tekintve nehéz megkülönböztetni. Mindkettőnél lehetséges, hogy az előétel halászlé, vagy kocsonya, a főétel borjú, vagy bárány pörkölt. Végezetül pedig sajttál. Aperitif-nek kir-t isznak, ami édes sziruppal ízesített pezsgő vagy fehér bor. Konyakot, brandyt étkezés után fogyasztanak. Szeretik az eszpresszót, a sört, a likőröket. S ki ne hallott volna már a francia borokról, pezsgőkről és persze a Roquefort sajtról?

 

Ünnepek, rendezvények:

 

Nemzeti ünnep, Bastille bevétele: július 14. A városokban sűrűn követik egymást a fesztiválok, míg vidéken a szentek ünnepét használják mulatozásra. Májusban tartanak Cigány Fesztivált. Fontos ünnepük május elseje, és július 14-e. Nemzetközi hírű a Cannes-i Filmfesztivál, amely május közepén kerül megrendezésre, Strasbourgban a Nemzetközi Zenei Fesztivál június első három hetében és még sorolhatnánk.

 

Magyarország helyi képviselete:

 

Párizs Nagykövetség
Cím: 7/9, Square Vergennes 75015 Paris
Előhívó: (33)(1)
Telefon: 5636-0754, 5636-0253, 5636-0254
Ügyelet: 5636-0754, 5636-0253
Fax: 5636-0268
E-mail: webmaster@amb-hongrie.fr
Honlap: www.hongrie.org

 

Magyarországi képviselet:

 

Budapest Nagykövetség
Cím: 1062 Budapest, Lendvay u. 27.
Telefon: 374-1100
Fax: 374-1140
E-mail: ambasfn-presse@matavnet.hu
Honlap: www.ambafrance.hu

 

Forrás: Utazóna.hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/Franciaorsz%C3%A1g